Szombaton szuperjó eseményen vettem részt. Annyira feldobott, gyorsan le is írom nagy vonalakban az ott elhangzott érdekességeket, tapasztalatokat. Egy egész napos eseményt minden részletét nem könnyű felidézni, de a fontosabbakkal megpróbálkozom. Akik szintén blogolnak vagy tervezik, hogy majd egyszer… remélem találnak pár használható ötletet.
Már a műsor is elég ígéretesnek tűnt – ITT olvashatod – de a szervezők nem csak a szellemi, hanem a fizikai táplálékunkra is gondoskodtak, méghozzá elég magas színvonalon.
Szombat reggel 10 órai kezdés! Persze valamivel korábban kell érkezni a regisztráció miatt. A baristák által helyben készített finom presso kávé és cappuccino sokunknak életmentő volt. De legalábbis elég erőt adott, hogy egy-két apró pogival és süticsodával feltankolva bevonszoljam magam a széksorok elejére. Kicsit nehezen indult a nap, de aztán felpörgött. Először az olvasói szokások megváltozásáról és várható alakulásáról, majd pár külföldi sikerblogról és a különböző blogfajtákról hallgathattunk összefoglalót.
Már nem az a hír, ami régen, a saját sztorik, emberi történések előtérbe kerültek – már nem az olvasó keresi a hírt, hanem a hír találja meg az olvasót. Bárki lehet tartalomszolgáltató, egyszerű blogfelületet találni, kb. 5 perc és már mehet is az írás. A videó és képi tartalmak felértékelődtek, hosszú szöveget ma már csak kevesen olvasnak végig. A végső konklúzió azonban mégis az, hogy az a szabály, hogy nincs szabály.
Használjuk a platformokat! A blogokat érdemes megtámogatni, kiegészíteni a különböző közösségi mediákkal és ezekkel a forgalmat a blogra terelni: Facebook, Youtube, Pinterest, Vine, WhatsApp, Instagram, Twitter (ez valamiért annyira nem futott be itthon, külföldön azonban nagyon sikeres) zenével színesíteni a bejegyzéseket: Soundcloud és Spotyfy . A Snapchat is megemlítésre került, de ez úgy tűnik a gimisek – számunkra követhetetlen – világa, ahol már szöveg sincs, csak rövid időre feltűnő, majd törlődő képek és stickerekkek folyik a kommunikáció, amiknek aztán nyoma sem marad… Megjegyzem, nem egy a felsoroltakból új volt a számomra, ideje lesz felzárkóznom. 🙂
Fontos új tényező: az okos-telefonok megjelenése, az olvasók jelentős része már a telefonján éri el a kedvenc helyeit, ezért figyelni kell, hogy a webhely kompatibilis legyen mobil eszközre is. Érdekes volt még számomra az egyik blogger megjegyzése, hogy amint a blogjának saját domain neve lett, egyből duplájára nőtt a forgalma. A SEO-sok biztos értik miért… nekünk elég, ha tudjuk.
Aztán jött egy érdekes és meglehetősen szabadszájúra sikerült beszélgetés Ebolával és Sixx-szel a trollokról és hogy mit kezdhetünk velük. Lilu, az esemény műsorvezetője, aki maga is blogol, próbálta megérteni a trollok lelkivilágát, feszegetni, hogy mi lehet az oka annak, hogy szétverik a lelkesen megírt posztokat, vagy a reagáló kommenteket, belegázolnak a blogger és az olvasóik önérzetébe, lelkébe. A fiúk már nem voltak ilyen érzékenyek – gondolom megedződtek – rövid úton közölték, hogy a trolloknál lelki okokat nem kell keresni, sőt lehet, hogy lelket sem. Az anonimitás lehetősége sokakból kihozza a rosszabbik formájukat.
Az ígéretes címmel ellentétben a beszélgetés végére megtudtuk, hogy valójában a kutyából nem lesz szalonna – a trollból soha nem lesz rajongó, mindenkinek jobb, ha rövid úton megszabadulunk tőlük. Nem kell leállni velük vitatkozni, hiszen ez élteti őket … törlés, tiltás – szívfájdalom nélkül! Egyébként a lelkes, aktív rajongótábor is sokszor megvédi a beszélgetést és a boggereknek már nem is kell beavatkozniuk. Elmondták még, hogy létezik a kommentek szűrésére automatizált moderáció: ha a hozzászólás bizonyos szót tartalmaz, egyszerűen nem engedélyezi, nem jelenik meg. A tiltott szavak mindenféle nyelvtani hibás és kukacos verzióját is érdemes a tiltólistára venni, a trollok nem mindig követik a nyelvtani szabályokat. Ez a folyamat azonban sokszor egy macska-egér harcba csap át, amit valószínű, hogy a troll élvez jobban.
A lényeg: Don’t feed the troll! – Ne etesd a trollt! És főleg ne vedd magadra a megnyilvánulását!
Egyedit, hasznosat, hitelest, minőségit! Ezt javasolták a következő beszélgetések bloggerei, akik beszéltek a kapcsolatépítések fontosságáról, az együttműködésről más bloggerekkel, közösen kitalált játékokról, workshopokról. Többen is beszámoltak arról, hogy azért kezdtek írni, mert egy témáról vagy problémáról nem találtak itthon elérhető oldalakat, ezért a külföldi oldalakon keresgéltek, nézegettek, olvastak és a rengeteg kutatás eredményét már érdemes volt összefoglalni és megosztani, sok esetben és sokáig szinte kizárólag csak maguknak. Végül is sok- sok munkával így váltak választott témájuk szakértőjévé, így már felfigyeltek rájuk a különböző cégek is. Ha meg még nem figyelnek, ajánlhatod a blogodat te is nekik – persze ezt 4-5 bejegyzés után még nem célszerű megtenni. Azt többen is elmondták, hogy 2-3 év folyamatos munkája kellett ahhoz, hogy a blog látogatottsága elkezdjen fellendülni. Addig a lelkesedés és az apró visszajelzések hajtották őket.
De hogyan lehet megélni a blogolásból? Ma már itthon is akadnak bloggerek, akiknek ez sikerül – igaz, ők az ébren töltött idejük szinte teljes egészét ezzel töltik: inspirálódnak vagy a témán kattognak , írnak és a kiegészítő tevékenységeket végzik. Kemény munka! Az elhelyezett reklámok, márkázott tartalmak hozhatnak bevételeket, de ez is csak töredékét hozza a befektetett munkának. És itt is fontos a hitelesség: ha a kipróbálásra kapott termék nem jó, akkor ezt kell megírni. A urban:eve bloggere a kihelyezett reklámokkal kapcsolatban is körültekintésre intett: ami nem releváns hirdetés a számára, az valószínű, hogy az olvasóiéra sem. ” Nem az a baj, hogy eladod a lelked, hanem az, hogy amit eladsz, abban nincs benne a lelked.”
… és mi van, ha nem jön az ihlet?
“Vagy írj olyat, amit érdemes elolvasni vagy csinálj olyat, amit érdemes megírni!” – Benjamin Franklin
Még több érdekesség a designdrOops! facebook oldalán! Nem maradj le, csatlakozz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: