Ugyan ez egy lakberendezős- enteriőrös blog általában, de néha előfordulnak kisebb elkalandozások.
Na jó, mostanában gyakrabban.
Útlevelet csináltattam és erről az jutott eszembe, hogy az egész procedúra legkényesebb pontja nem az, hogy sokat kell várni vagy az, hogy ujjlenyomatot vesznek, hanem: milyen lesz a fotó?
Biztos így vannak vele azok is, akik személyigazolványt vagy jogosítványt készíttetnek. És most nehogy azt gondolja valaki, hogy ez csak a nőknek problémás. A pasik is kényesek rá, hogy adott esetben 5 vagy 10 évig ki néz vissza rájuk az igazolványképről, ha éppen nem dugdossák még maguk elől is.
Egyébként mindig csodálkozom azon, hogy az útlevél-ellenőrzésnél hogyan egyeztetik a képet a személlyel. Saját tapasztalatom szerint valahogy köszönőviszonyban sincs a kettő.
Bezzeg a profi fotósok által filmsztárokról készített fotók!
Ott minden tökéletes: frizura, smink, megvilágítás, beállítás + még egy kis photoshop!
Martin Schoeller fotóművész megmutatja nekünk a filmsztárokat és más hírességeket úgy, ahogy én elképzelem az ő útlevélképüket.
A ‘la naturel
– Engem egyébként nagyon megdöbbentett, amikor először láttam ezeket a brutálisan realista portrékat. –
(És csak zárójelben: a mostani útlevélképem egész tűrhető lett! )
Még több érdekesség a designdrOops! facebook oldalán! Nem maradj le, csatlakozz!
Fotók innen
Szerencsére az igazolványképeket nem teleobjektívvel (vagy speciális makróval? Nem tudom eldönteni.) készítik, és nem speciális vakuval, illetve nem ilyen nagy felbontású és fényérzékenységű optikai rendszerrel. Éles fényekkel, torzítva, és nagyító alatt bárki rosszul néz ki.
Jaj, ne már! Ugyan mitől volnának brutálisan reálisak ezek a képek?? Egyik-másik hölgy úgy néz ki, mintha nem is élő ember lenne, hanem bábu. A legtöbbjükön annyi smink és ps van, hogy inkább számítógépes grafika, mint fotó. Ja, hogy a pasik ráncosak? Más képeken, filmeken is azok, csak nincs ennyire kihangsúlyozva – fotosoppal.
Hivatásos fényképészként pedig hadd áruljak el egy szakmai titkot: az igazolványképek nem ilyenek, ezek sem ilyen céllal készültek. Valami húdenagy durranást akart ez a Martin csinálni, de amitől ezek a képek érdekesek, az a rajtuk levő embereknek köszönhető inkább, annak, hogy zömében nagyon profi színészek – nem pedig a fotós érdeme, aki beállította a stúdióvakukat egy állásba és mindenkit sorbalövött velük.
Teljesen meg vagyok dobbenve, hogy valakikt megdobbentenek a “brutalisan realista” fenykepek, mivel nem ertem, hogy miert “dobbenetesek” a teljesen temeszetes arcokat mutato fenykepek. Ezek altalaban megmutatjak a valos elonytelen vonasokat, a rancokat, a kort. De ezen nem kell megdobbenni, ilyenek vagyunk.