Az évente megrendezett milanói I saloni az egyik legnagyobb vagy talán a legnagyobb kiállítás, ahol a design szerelmesei, lakberendezők, belsőépítészek, építészek, designerek, gyártók és kereskedők találkoznak és izgatottan várják, hogy az aktuális évben a “nagyok” mivel rukkolnak elő, mik az újdonságok, mi lesz a trend és persze a partnerekkel való találkozók hogyan alapozzák meg az elkövetkező évet.
A kiállítás 6 napja is kevés arra, hogy az ember végigmustrálja az összes pavilon minden egyes standját. Arról nem is beszélve, hogy képtelenség agyilag felfogadni a látottakat. Általában csak pár perces nézelődés és pár gyors fotó jut egy-egy kiválasztott standra, hogy az embernek itthon is eszébe jusson, miket is látott.
Bár majd’ 2000 fotót készítettem (sok helyen úgy, hogy nem is szabadott fotózni 🙂 mégis lemondtam arról -mi az hogy lemondtam, meg se próbálom! – hogy teljesen átfogó képet mutassak a kiállításról, azt hiszem ez képtelenség… inkább csak szépen sorba veszem a kedvenceimet.
Nézzük az első kedvencet: Kenneth Cobonpue standját, ami számomra a béke szigete volt. Itt talán 20 percet is ücsörögtünk, micsoda lazulás! 🙂
Bár New Yorkban, Firenzében és Németországban tanult a trópusi Cebu szigetéről származó fülöp-szigeteki designer, egyedi stílusát főként az otthonról hozott ázsiai organikus anyaghasználat adja.
